Death by a thousand papercuts, ’halál ezer papírvágás által’ – gyönyörű összjátéka ez az angol kifejezés a kínai és az angolszász folklórnak. Az ezer vágás általi halál, más néven lingcsi egy ezredéves, jól bejáratott kínai kínzási módszer; a paper cut, a papírvágás pedig az angolban a kicsi, de súlyos gondokat okozó probléma szinonimája –
jelentéktelennek-ártatlannak tűnik, de akit érint, annak nagyon fáj. Pont úgy, mint a papír vágta seb.
Az ezer papírvágás általi halál a hosszan kormányzó politikai erők legkérlelhetetlenebb ellensége. A hosszú kormányzás óhatatlanul kis papírvágások tömkelegét hagyja maga után – miközben a döntéshozók ország és világ nagy ügyeiben hozzák sorra a döntéseket, határozzák meg a pozíciókat, dolgozzák ki a programokat, szükségszerű, hogy egy csomó szakpolitikai vagy földrajzi részterületre nem jut figyelem. Az elégedetlenség toxikus, parányi gócai maradnak elkerülhetetlenül az ország legkülönbözőbb pontjain. Egyenként egyik papírvágás sem vészes – de ha együtt támadnak, potenciálisan halálosak.
A magyar jobboldal 2025-ben sok mindent csinált. Elkezdte besöpörni három éve meghozott, elvszerű külpolitikai álláspontjának hasznait. Ráfordult a magyar gazdaság legnagyobb problémahalmazára és egyben aranytartalékára, a kkv-kra. Az amúgy is világverő magyar családpolitika Létavértesig való meghosszabbításával ismét adott a bázisnak valamit, amiért lelkesedni lehet – egyben meggyőző politikai ajánlattal kezdte az évet a fiatal családosok felé.
De csinált a Fidesz még valamit: csendben, fű alatt meghirdette a papírvágás-ellenes hadjáratot, tudván tudva, hogy a papírvágásokban bizony ki lehet vérezni.
Miközben szóközzel és anélkül is értendő nagystratégiákból semmilyen területen nincs hiány, az idei év az átlagember kicsi és idegesítő problémáinak megoldásáról is szól.
A papírvágás-ügyi évnyitót Lázár János építési és közlekedési miniszter tartotta meg januárban a késési biztosítással, az utazó IC-takarítókkal és az állomások mosdófelújítási programjával. Ez mind nem a Déli Körvasút és nem is a motorvonat-beszerzési program, nem a magyar közlekedés stratégiai irányairól szól. Nem kerül ezermilliárdokba, és gigantikus államapparátust sem igényel. Egy dolgot céloz mindössze: hogy az állampolgár a vasút igénybevétele után kettővel kevesebb rossz élménnyel térjen haza. A késő vonat jelentette elégtelen szolgáltatás kerüljön neki épp a felével kevesebbe, és a legjobb kádári klozettesztétika szerint épült, repedezett csempepadlós, kopott krómcsapos mellékhelyiség orrba tapadó bűze se vigye tévútra hazája fejlettségének megítélésében.
Figyelem és megoldás a kicsi problémákra: ezen is múlik 2026, helyben és országosan.
Lázár ezügyben nem egymaga cselekszik. A miniszterelnök az évértékelőn szintén megüzente: vége van, kicsi problémák. Miközben a magyarok az ellenzéki portálok terjesztette rémhírekkel ellentétben természetesen továbbra is meg tudják engedni maguknak a teavajat, azért csak megérkezett a nyugdíjasok áfa-visszatérítési programja a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok számára sebtapaszként az egész világon rekordokat döntőgető tejtermékinfláció magyarországi következményeire. És bár a magyarok jelentős része köszöni, élvezi a lassan már mindenhol elérhető kártyás (sőt, ezt kapd ki, USA: telefonos) fizetési lehetőség ezer meg egy praktikus előnyét, a szabadságukat és szuverenitásukat a készpénz megmaradásában látó kisebbséghez bekopogtatott az alkotmányos védelem. Ahogy a kistelepülések önazonosságának védelme sem volt a köz figyelmének homlokterében –
nem hát, hiszen ez a probléma is az országban szétszórt, kis, helyi közösséget érintő papírvágás, amit most felszámolna a Fidesz.
S elindult, el ne felejtsük, a 2024 nyarán rosszul teljesítő helyi pártszervezetek gatyába rázása is.
A nagy ügyekben jó pozíciót fogni kulcsfontosságú a győzelemhez. Háború, migráció, ipar, a nagy közszolgáltatási ellátórendszerek jövője – ezekben mind fontos jót és igazat mondani. De oda kell figyelni a papírvágásokra. Van még jó pár, mert ennyi év után elképzelhetetlen, hogy ne legyen. Maradtak apró bosszúságok, melyekre ellenzéki és fideszes magyarok kisebb-nagyobb érintett csoportjai egyaránt rövid, ám annál intenzívebb szemforgatással reagálnak. Ezret és egyet tud a mindennapi életéből mindenki felsorolni, sokakat és keveseket érintőket egyaránt. A fűtött győri vasútállomási okmányiroda fűtetlen várótermét, hivatali szívózást, egy-egy különösen elérhetetlen háziorvost, kátyús bekötőutat, a Neptunt, a külön nyilatkozatot igénylő ingyenes készpénzfelvételt, vagy épp a misszióra kiutazó katonáink első meghökkenését, mikor megtudják, mennyivel kevesebbet von le többi NATO-s bajtársuk ENSZ-es fizetéséből az ottani minisztérium. Ez mind nem tragédia. Hanem papírvágás. Idegesítő kis bosszúság, melynek megoldása jelzi:
a kormányzó jobboldal 14 év után is egy valóságban él az országával, s minden területre jut éles szemű, értő, az állampolgár érdekét néző embere.
(Nem megoldásuk meg, nos – az érintettek számára ennek ellenkezőjét jelzi, akár igaz ez, akár nem.)
A Fidesz világossá tette: nem kíván ezer papírvágás által elhalálozni. Helyes. Neki is kell menniük minden idegesítő kis bosszúságnak. Semelyik probléma nem túl kicsi ahhoz, hogy figyelmet kapjon – hisz az ember sosem tudhatja, melyik patkószegen áll vagy bukik majd 2026.
Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala